Versek a múltból - Interjú Stanczik Ervinnel


2011.04.23.

Stanczik ErvinStanczik Ervin író, költő nem új szereplő a kortárs irodalom színpadán. Írásai rendszeresen jelennek meg irodalmi lapokban, számos tudományos cikkét és tanulmányát olvashatták hazánkban és külföldön is. Emellett több műve vár kiadásra költségfedezet híján. Élete nem mentes „kalandoktól” sem; hosszabb időt töltött Dél-Amerikában a mapuche indiánok között, ami költészetén, prózáján is mély nyomot hagyott. Több mint 30 évi alkotómunka eredményéből nehéz szemezgetni, így helyettünk megtette ezt ő maga Versek a múltból című versfüzetével, amely 25 év verstermésének rövid szemelvénye.

Hogyan mutatnád be a kötetet?

A versek 15 lapban jelentek meg, többek között külföldön is. A különféle orgánumokban való megjelenésük kapcsán szeretnek elkönyvelni bizonyos politikai irányzatok követőjének, mindez nem igaz. Soha nem akartam egyetlen szekértáborhoz sem tartozni. Így persze nehezebb boldogulni…, de ez vállalt kereszt. Utálom, ha meghatároznak, hogy milyen írói vagy költői vonulathoz tartozom, hisz harminc év publikálás után én sem tudom ezt megállapítani, pedig jól ismerem magam. A kritikus vagy az irodalomtörténész akkor honnan tudná?!

A kötetben összesen két képet találunk, viszont ezek frappánsan kiválasztottak. A szerkesztő választása volt, vagy a tiéd?

NikéSaját választás. Az első, az elején ókori alkotás, Szamothrakéi Niké, metaforikus vonatkozása a kötettel kapcsolatban annyi, hogy a szobor harci hajó orrdísze volt. Modern változata a kötet közepén mintegy tematikai határt képez; Makrisz Agamemnon 1975-ös műve, jelenleg is a Mecsek tetején áll. A két képet azért választottam, mert a győzelemnél meg az igazságnál alig-alig van relatívabb fogalom. Arról nem is beszélve, hogy az emberi győzelem sok esetben a másik félnek megaláztatás, kín, halál, s nincs ez másként a művészetben sem. Az írók, művészek többsége sokszor a másik kárára próbálja saját nimbuszát-kultuszát kialakítani. Ez az oka többek között a szekértáborok szerveződésének is. Csak abban bízhatunk, hogy az utókor talán tárgyilagosabban szemléli majd a művészeket és életművüket. Van persze, aki nagyon sokára kerül az őt megillető helyre. Ilyen például Hamvas Béla, egyik kedvencem, akinek halála után több évtizeddel sem került fényes hely a „panteonban”. Másik példa, hogy a két világháború között minden irodalmár és irodalomhoz értő Thomas Mannt tartotta Európa legnagyobb írójának, holott alig kellett harminc-negyven év hozzá, és kiderült, hogy a csendben meghúzódó Franz Kafkának sincsenek kisebb érdemei. Ráadásul végrendeletében meghagyta barátjának, hogy égesse el az írásait. Szerencsére nem tette meg. Nos, miféle győzelmekről beszélünk?! Ilyen az eltorzult modern Niké-szobor is a Mecsek tetején, ami önmagában míves, jó alkotás, ám ami köré szövődött értelmezésben, kiüresíti félig-meddig (évtizedekig felszabadulási emlékműnek nevezték, csakúgy, mint a gellérthegyi pálmaágas emlékművet). Csak megjegyzem, az is elkeserítő, hogy a mai 20-30 évesek zömének, ha leírom ezt a szót: Niké, a sportcipők és a sportruházat jut eszébe, az ógörög, nemzetért vívott harci dicsőség senkinek.

Számos írás fekszik az asztalfiókodban. Ezek közül melyik az, amelyik a kiadás küszöbén toporog, amelyik az édes gyereked?

A Csendes áldozat című tudományos regényem. Az egyedi műfaji meghatározás magyarázatra szorul. Nevezetesen az élet olyan helyzetet teremtett, hogy kultúrantropológiai művembe feltétlenül bele kellett szőnöm egy magánéleti szálat is, tisztán érzelmi alapon. Csak írás közben döbbentem rá, hogy evvel a „keveredéssel” tulajdonképpen nem léptem át a kulturális antropológia határait, sőt inkább teljesebbé tettem azt az élményt, befogadást, amely Dél-Amerikában ért. 1993–1994-ben feleségemmel nemzetközi pályázatot nyertünk, s így kerültünk Dél-Chilébe, Temuco városának katolikus egyetemére, ahol taníthattunk. A sors kegyeltjeinek érezhettük magunkat, de újabb lehetőségeket kaptunk az élettől. Megismerkedhettünk Araukánia őslakóival, akik szóba sem állnak idegenekkel, s akikről megtudtam, hogy soha nem hódoltak be a spanyol fegyvereknek és hittérítőknek. Ez egyedülálló a kettős amerikai kontinensen. A „föld fiait”, a mapucsékat az egyszerű, de könyörtelen törvény tartja egybe, a hagyományaikba vetett rendíthetetlen hitük; aki a városba akar menni, winkák (hódító idegenek) közé, többé soha nem térhet vissza Araukánia fényes-fekete szántóira, tiszta vizeihez, sem családjához, rokonaihoz. Ez a mapucsék válasza az erőltetett asszimilációs törekvésekre. A mapucsék egyszerűsége, spiritualitása lenyűgöző. Közelről láthattuk életüket, s megismerhettük csodálatos nyelvüket és költészetüket. Legnagyobb esővarázsló ünnepükre is meghívott bennünket a sámánasszony, akit a szerencse sodort az utunkba. A kétnapos ünnepet – ezen a vidéken – utoljára 120 éve látta kutató. A halottkultuszukról, a sámánbeavatásról s fekete mágiájukról is beszélt nekünk a törzsfő. A könyv második részében az ősi Peruba vezetem az olvasókat. A nagyjából fél évezredenként felbukkanó s eltűnő kultúrák egymásra rakódott nyomaiból próbálom összerakni a réges-régi Peru történetét; a Nazca-fennsík titokzatos eredetű, gigantikus rajzolatai, az Icai-sivatagban fellelt karcolt indiánkövek, az alig-alig értelmezhető preinka szőttesek a prekolumbiánus időszak talányai. Emellett találunk élő őshagyományokat is, mint a Virgen de la Candelaria egy hónapig tartó kavalkádszerű ünnepét, amelyben sok ezer év furcsa, groteszk elemei tornyosulnak egymásra. Utolsó, többnapos hajóutunk a kontinens legdélibb szegletébe vezetett, a Tűzföldre, ahol a kiirtott tűzföldiek közül megmaradt 11 (!) kaweshkar bennszülött egyikével sikerült beszélnünk, de a többi, közel száz esztendeje kipusztított tűzföldi indián etnikum megdöbbentő hagyományairól és szokásairól is beszélek. A sok fénykép között, amelyet készítettem, némelyik rendkívüli ritkaság, igazi tudományos érték.

Harmincévi alkotómunka után hogy határoznád meg magad?

Úgy néz ki, hogy novellista poéta vagyok. A családregényen kívül minden irodalmi és publicisztikai műfajban megpróbáltam magam.


A verseskötet korlátozott számban még kapható. Megrendelhető az alábbi címen:

Ez az email cím védett a spam robotoktól. Bekapcsolt JavaScript szükséges a megtekintéséhez. , ára: 1200 Ft + postaköltség


Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Regisztráció / Bejelentkezés

Nyelv váltása