Pop-art király Szegeden is


2009.03.04.

Warholnak van némi szegedi vonatkozása is, ugyanis egyesek látni vélik egy rövidfilmen, amint éppen barátaival nézik végig a szegedi nevezetességeket 1956-ban. Bár az is lehet, hogy Andy csak a dublőrét küldte ide a sok munka után szórakozni kicsit a haverokkal… Gondolom, ezért éppen Szegeden állították ki azokat a képeit - szám szerint kb. hetvenet -, amik osztrák magángyűjteményekből származnak és London, Milánó, valamint Szeged után várhatóan tovább járják Európát.

Sokat nem tudunk Warhol életéről, legalábbis arról a részéről, amit még jótékony ismeretlenségben töltött. Szerette maga körül a rejtélyes dolgokat, generálta is rendesen, ettől változtatta magát misztikussá még életében. A mai napig nem derült fény például arra, mikor is született, így hiába szeretnénk évfordulókat ünnepelni, nem fog sikerülni. De hát többek között ettől izgalmas a „warholság”, és tudta ezt ő is, ahogyan korán felismerte az új találmány, a televízió „áldásos” hatását, valamint a tömegkultúra fogyasztási cikkeinek terjedéséből adódó művészi lehetőségeket is. A fogyasztói társadalom hajnalán már képes volt lefülelni és definiálni a konzum-fogyasztót, görbe tükröt tartott a POPulus elé. Művészete időszerű ma is, országoktól, kultúráktól függetlenül, mivel a globalizáció és uniformizálás most igazán aktuális. A divatot, életmódot, fogyasztást diktáló „hírességek”, vagy „hírhedtségek”, valamint a Coca Cola és Mick Jagger zenéje eljutnak sárgolyónk minden pontjára. Ha pár száz év múlva a régészek a 20-21. századi rétegig ásnak, műanyagot fognak találni, no meg egy megkövesedett hamburgert… Fojtogató, sűrű por ez, ami halkan erre a korszakra ül. A jelenség szülőföldje Amerika, de gyanús, hogy kozmopolita…

Warholban nem a technika, a tinta, a tus, vagy a szitanyomat olyan nagy szám, nem is Mao Ce a képen, hanem amit Mao Ce közvetít. A lényeg a sztárság, az ikonikusság, a „15 perc hírnév”, a „divatság” ezer arca (eszme, ember, vagy akár ruha) és az a több ezer hipnotizált szerencsétlen, aki ezt mind benyeli, megeszi, ahogy a Campbell’s-konzerveket, amiket tömeggyártásra, -fogyasztásra szántak…

Ezen kívül Warhol jókor volt jó helyen, ahogy azt mondani szokták. A cseh Andrew Warhola Amerikába ment és megvalósította saját nagy, rózsaszín amerikai álmát, hirtelenjében meglovagolta a vertikális társadalmi mobilitás hullámát és gyorsan a nevét is amerikásította. Első volt valamiben és közben saját maga menedzsereként elleste a sztároktól az image-teremtő allűröket, a parókát és miegymást. Műtermében csoda(bogár) dolgok születtek, a „Factory”-ba járt a művész világ java.

A jelenlegi tárlaton - időbeli keletkezésüket tekintve - széles skálán mozognak az alkotások, többnyire ikonikus képek, bár például a villamosszék sorozat egy darabja is megcsodálható. Itt van az indiános sorozat is - külön termet kapott -, ahogyan a Ladies and Gentlemen széria is. Az elmaradhatatlan Monroe szintén vendég, csakúgy, mint pár reneszánsz festmény alapján született parafrázis. Az egész kiállítási anyagot közel 250 millióra biztosították.

A tárlat a REÖK Házban (Regionális Összművészeti Központ) kapott helyet, ami már önmagában is megér egy vizitet; gyönyörű, nemrég felújított szecessziós épület, a Ráday-féle városvédő műsorban is szerepelt. A belépő nem sok, csak 1000 Ft, kedvezményesen 800, 600 és mindennap 10:00-18:00-ig látogatható. Annak ellenére, hogy a sajtót telekürtölték a kulturális szmogriadó veszélyével, nyugodtan utazzunk el Szegedre, nem kell egyáltalán sorban állnunk, még hétvégén is alig lézeng egy-két ember a kiállító teremben. Május 8-ig még megnézhető!


Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Regisztráció / Bejelentkezés

Nyelv váltása