A nő dicsérete - Mucha kiállítás


2009.04.01.

Art nouveau, modern vagy liberty style, esetleg jugendstil, itthon pedig szecesszió. Ugyanarról beszélünk. Keleties egzotikum, burjánzó indák, virágok és színek… Ezúttal Mucha tolmácsolásában a Szépművészetiben. Kötelező.

Már csak azért is, mert ilyen gazdag anyagot rég láttam. Az elmúlt években tanúi lehettünk pár kiállításnak, aminek hatalmas hírverést csaptak, majd legalább ekkora csalódást okozott, amikor szembesültünk vele, hogy a gyér gyűjtemény pár - alig említésre méltó - darabból áll. „A nő dicsérete” nem ilyen. Mucha minden korszakából találunk darabokat; láthatjuk az Ékkövek sorozatot, a Napszakokat, a Művészetek-ciklust, az Évszakokat, a Virágokat, a korszakot, amikor megrendelésre dolgozott és a pasztelles időszakkal is találkozhatunk, amikor csak saját kedvtelésére alkotott.

Alfons Mucha múlt századi kozmopolita és kis túlzással képzőművészeti polihisztor. Élt Csehországban, Bécsben, Párizsban, az USA-ban, de szülővárosához mindig honvágy húzta, a szláv népekhez „hű” maradt. (Készített egy Szláv eposz-sorozatot, amelyhez modellül saját lánya, Jaroslava szolgált, mint a szláv archetípus tökéletes megtestesítője.)
Dolgozott festőként, grafikusként, díszlettervezőként, iparművészként, ékszer-, bankjegy- és naptártervezőként, könyvillusztrá-torként. Az 1900-as világkiállításra ő dekorálta Bosznia-Hercegovina pavilonját. Az elsők között volt, aki művészetét a reklámiparnak adta. A különféle termékek reklámplakátjai mai napig ismertek; a meuse-i sör, a Nestlé csokoládé, a kekszek, a dohánypapír napjainkban retrós konyhai fémdobozokról köszönnek vissza ránk.

Az ismertséget, a „kezdő lökést” a Sarah Bernhardt színésznő megrendelésére készített színházi plakátja adta, ami hatalmas sikert aratott. A színésznő hét éves szerződést kötött Muchával. Ez a hét év meghatározó volt életében, művészetében. Már a képek formátuma is rendhagyó (hosszított álló téglalap), emellett sajátos stílusáról is könnyű felismerni, kedvelte a gömbölyű formákat, a stilizáltságot. A kör, mintegy mandalaként, vagy glóriaként nagyon sok alkotásán megjelenik gyönyörű, aprólékosan kidolgozott motívumokkal. A szimbolizmustól nem volt mentes - ahogy a kor sem, amiben alkotott - képein gyakran jelen van a madár és a kígyó. A nő pedig, mint a ciklikusság megtestesítője, igencsak izgatta a fantáziáját… Férfiakat gyakorlatilag nem is ábrázolt csak nők társaságában. A természet körforgása, a bolygók mozgása, a napszakok, a hónapok, az évszakok váltakozása, mind egy óriási, végtelen kör részei, mindezeket nem is jeleníthetné meg más, mint a nő, aki magában hordozza a Ciklust - teljes harmóniában a természettel…

A tárlat egyetlen szépséghibája, hogy a sötét alagsorban helyezték el és spot lámpákkal világítják meg a képeket, amik élvezeti értékéből jelentősen levon, hogy az irányított fények a felületen tükröződnek.
Ezzel együtt rég láttam ilyen színvonalas kiállítást - nem értem, miért nincs nagyobb visszhangja -, nem csak a szecesszió szerelmeseinek ajánlom.


Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Regisztráció / Bejelentkezés

Nyelv váltása