Több éve már, hogy nem jártam a Himalájában. A hegyek utáni vágyam egyre erősebben jelentkezett, már-már követelőzött. A valódi közegem, az eredendő, ahol otthon érzem magam, mint az anyaméhben, azok a hegyek. A Himalája iránti vonzódásomból idővel szerelem lett és elhomályosított minden más utazási élményt. Tudtam, hogy visszatérek, de immáron nem India felől. Az úti célom Nepál. A titokzatos ország, amely csupán a múlt század '60-as éveiben nyitotta meg határait a nyugati világ előtt. Kína ötletét az útitársam vetette fel. Mivel Nepáltól nincs olyan messze a Nagy Fal - megközelítőleg "csupán" 4000 km - ezért Pekingben kezdtünk. Így jutottam el Tibetbe is, számos népcsoporthoz és hegyi nomád néphez, akik életét, hétköznapjait a mai napig észrevétlenül is átszövi az őshagyomány. A kínai "kulturális forradalom" nyomán érkező elnyomás által hordozott fájdalmuk és küzdelmük is megelevenedik a készülő könyvem lapjain.